Régi pesti zsidónegyed - Funkciókeresés

Mit kezdjünk vele, mi tegyünk érte?

Minden nagyvárosnak megvannak a különleges funkciókkal rendelkező negyedei. Ezekről az útikalauzokban részletes tájékoztatást olvashat az odalátogató. Hazánk fővárosa igen régóta küzd azzal, milyen funkciókat adjon városrészeinek. Sokan úgy érzik, hogy a belső Erzsébetváros számára nem megfelelő az az irány, amit jelenleg a hivatalos vezetés követ. A kétszáz éves házak megóvása helyett bontják a műemlékileg védett terület épületállományát, helyükre illetve a foghíjtelkekre az eddigieknél is magasabb, ráadásul jellegtelen homlokzatú irodaházakat, lakásokat emelnek. Az egyébként kedves, szűk utcákat barátságtalanná teszik ezáltal.

A terület utcavezetésének, utcaképeinek, házainak megmentése érdekében alakult 2004-ben az ÓVÁS! Egyesület. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökének 2004. június 2-án készített beadványukban egyszerűen és találóan fogalmazták meg, miért indokolt a régi pesti zsidónegyed műemléki területté nyilvánítása. A 19. század minden művészeti irányzata a klasszicizmustól kezdve a századfordulós épületekig megtalálható a területen. Együtt van így a jelen, a korai polgárság emléke, és a világvárossá fejlődő Pest hangulata, ami kiegészül a zsinagógák keleties világával. Az épületállományon túl jelentős az a tény, hogy itt a többi közép-európai zsidónegyeddel (pl. Krakkó, Prága) ellentétben nem középkori épületekkel, hanem a zsidó asszimiláció emlékével találkozunk.

2002-ben Budapesten az Andrássy utat az UNESCO a Világörökség részévé tette, környékét pedig védőzónaként jelölte meg. Ekkor kapta a Király utca, Erzsébet körút, Rákóczi út, Károly körút által határolt terület – vagyis a belső Erzsébetváros, ahogyan korábban nevezték – a régi pesti zsidónegyed elnevezést. A védőzóna szerepe éppen az volna, hogy megőrizze a hely szellemét, amibe beletartozik a beépítésen kívül a helyi lakosság is. A közérdek ezeken a területeken a magánérdek elé kerül, a tulajdonos érdekeit hatóságilag lehet szabályozni. Az UNESCO azonban csak ajánlásokat tehet a védőzónák kezelésére, nincs szankcionálási joga. A döntés az önkormányzat kezében van. Végveszély esetén lehet csak az UNESCO Világörökségi Alapjához fordulni segítségért, csakhogy a végveszély fogalma nincs konkrétan körülhatárolva.

Az Új Magyar Építőművészet 2002/6. számában több cikket, tanulmányt olvashatunk a Világörökséggel kapcsolatban. Akkor még az volt az elképzelés, hogy egységes kezelési tervet készítenek a védőzóna területére, amibe a Belváros-Lipótváros, a Pesti Broadway (Nagymező utca környéke), a külső Terézváros és a Városliget is beletartozik. A terv lényege a megőrzés, fenntartás, fejlesztés egységes szemlélete lett volna. A régi pesti zsidónegyed számára hosszú távú célként a kulturális turizmus kialakítását, elsősorban az ifjúsági turizmus fejlesztését tűzték ki.

Ezután sokan elgondolkoztak a zsidónegyed funkciójának meghatározásán, a rehabilitációs lehetőségeken. 2002-től megindult a fiatalok nyári szórakozóhelyeinek kitelepülése a bontásra ítélt hangulatos házak udvarába: a Szimpla-kert, a Gozsdu-udvar, majd a Szóda-kert. Spontán módon indult meg tehát, amit az UNESCO is célként tűzött ki: a kulturális területté válás folyamata és a fiatalok megjelenése. A Dob utcában például holland zsidó kávéház és színház nyílt, a Spinóza Ház, egy régi transzformátor házban pedig Akku néven fiatalok kulturális központja van alakulóban

A már említett Gozsdu-udvar a területre jellemző átjáróház, mely eredeti funkciója szerint kiskereskedők üzleteit sűrítő épületegyüttes volt. Ezt az épülettípust a 19. századi nyugat-európai nagyvárosokban (pl. Milánó, Párizs, London) alkalmazták és jelentősen meghatározza a városszerkezetet. Budapesten erre a negyedre jellemző ez az épülettípus, a terület szerkezetének fenntartása szempontjából fontos a megőrzésük. A Madách sétány ötletét pontosan azért vetették el, mert a Gozsdu-udvar együttesét meg kellene hozzá bontani. A VÁTI megbízásából Perczel Anna hivatalos tervet is készített 2003-ban. Eva M. Amichay, Izraelben élő magyar városrendező internetes fórumokon indított vitát (pl: az Indexen) a témával kapcsolatban, majd 2004 nyarán egy komplex rehabilitációs tervet készített a területre. Az irodaházak építése helyett közösségi intézmények, szállodák építését javasolta, a városi élet lüktetésének fellendítését. Fontos, hogy szétválasztotta a gyalogos-, parkoló- és átmenő forgalmú utcákat. Még a szeméttárolásra, szemétszállításra is tett javaslatot, csakúgy mint az autók behajtásának korlátozására, rendszámellenőrző helyszínekkel.

A sok jó ötlet és kezdeményezés ellenére, hasonlóképp, mint a korszakunkat megelőző száz évben, előre mutató irányban semmi nem történt. Továbbra is bontották a kétszáz éves épületeket, helyükön továbbra is jellegtelen, magas építésű házak emelkedtek.

Éppen ezért alakult a cikk elején említett ÓVÁS! Egyesület 2004-ben. Munkájuk hatására 2004. novemberében a régi pesti zsidónegyed műemléki jelentőségű terület lett, azóta 53 épület egyedi védettséget kapott. Az egyesület tavaly és idén októberben is konferenciát szervezett az Építészet Hónapja alkalmából a Műcsarnokban a Friedrich Ebert Alapítvány támogatásával. Tavaly egyrészt a régi pesti zsidónegyed funkciójának meghatározásáról – a fiatalok által létrehozott, már feljebb említett szórakozóhelyekről, művészek negyedéről – esett szó, másrészt működő külföldi példákról hallhattunk előadásokat régi épületek rehabilitációjával kapcsolatban. A konferencia kerekasztal beszélgetését Ráday Mihály vezette. Részt vett rajta Ikvai-Szabó Imre, a Fővárosi Önkormányzat Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottságának elnöke, Hunvald Görgy, a VII. kerületi önkormányzat polgármestere, Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének akkori elnöke, valamint Győr Attila, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Védési Osztályának vezetője. A vita során kiderült, hogy a belső kerületek (V. VI. VII. VIII.) és a Főváros részvételével olyan társulást szeretnének létrehozni, mely együtt komplex városrehabilitációs programot készít el a teljes területre. Így közösen tudnának pályázni az Európai Uniónál. Az alapító okiratot 2004. májusában fogadta el a VI., VII. és a VIII. kerület. Azóta azonban nem történt változás a terület rehabilitációjában, a további fejleményekről nincsenek információim. Az idei konferencián külföldi zsidónegyedek helyrehozataláról esett szó. Párizsból, Berlinből, Krakkóból, Trebicből érkeztek a feladattal foglalkozó szakemberek. Elhangzott többféle nézőpont. Egyes helyeken főként az utcakép megóvására törekedtek, míg a párizsi Marais negyed esetében a tíz éves rehabilitációs terv minden apró részletre kiterjedt, az épületek udvarainak megújítására is. Ezen a területen a befektetőket jelentős adókedvezményekkel támogatták

A lelkes civilek munkája ellenére a régi pesti zsidónegyedben több épületet már érvényben lévő bontási engedélyek segítségével eltűntettek. Így lett a földdel egyenlővé idén nyáron a Kazinczy utca 9. sz. alatti klasszicista épület, mely a Szimpla-kert épületével szemben állt (képeink, melyeket a szerző készített idén januárban, az utca foghíjas látképét, a foghíjat illetve a megépítendő ház tervét ábrázolják). Az érvényes bontási engedély miatt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hosszú harcok után sem tudta védetté nyilvánítani. Csak érdekes tényként említem meg, hogy ebben az utcában áll a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának épülete.

A probléma több rétegű. A műemlékvédelem befolyása elenyésző, mivel csak javaslatokat tehet. Bár az egész területet védetté nyilvánították, mégis csak azokat az épületeket nem lehet lebontani, melyeket külön is levédtek. Ahol az épületen bontási vagy szerződési kötelezettség van már, ott nem lehet mit tenni. A befektetőt minimum kárpótolni kellene, ehhez esetleg fel lehetne használni a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló üres telkeket. Másik probléma a már sokszor emlegetett kétszintű önkormányzati rendszer felépítése. A főváros semmit nem tehet az adott önkormányzat beleegyezése nélkül. Az önkormányzatok külön álló egységekként működnek, olyan horderejű kérdésekben dönthetnek egyedül, melyeket a rendszerváltás előtt csak az egész főváros tehetett meg. A Fővárosi Önkormányzat tervtanácsa csak véleményezi az elé kerülő terveket, az engedélyeket a kerület adja ki. Az önkormányzat a régi pesti zsidónegyedben úgy adja el a házakat, mintha üres telkek lennének, az épületek három évvel a megvétel után lebonthatók, lakóikat az új tulajdonos kiköltöztetheti. Látható, milyen hatalom koncentrálódik a kerületi önkormányzat kezében.

A kulturális örökségvédelmi törvény kezelőintézet felállítását írja elő minden városra, mely sajnos Budapesten még nem alakult meg. Mindemellett a Főváros Perczel Anna építésztől megrendelt egy a terület rehabilitációjával foglalkozó tanulmányt. Perczel Anna abból indul ki, hogy a terület ma is zsidó közösséggel rendelkezik. Minden megtalálható itt, ami a zsidó életmódhoz szükséges: zsinagógák, rituális fürdő, hitközségi iroda, kóser éttermek és cukrászdák, stb. Perczel Anna célja az udvarok, átjáróházak, és az egész területet behálózó pincerendszer fenntartása. A közlekedésben kísérletileg több területet átadnának a gyalogosoknak. Három helyen alakítanának ki nagyobb parkot.

Az elmúlt száz évben sokat beszéltek és vitáztak a belső Erzsébetváros szellemi és épített örökségéről, de nem sokat tettek annak megóvásáért. Sajnos már nem kell újabb száz év a teljes pusztuláshoz. Vajon mikor lesz képes a hivatalos vezetés kitekinteni adminisztrációs ügyeiből, rövid távú pénzügyi problémáiból? Reméljük, még nem lesz késő.


A szerző a Kultúrvákum Egyesület egyik alapítója és titkára. Az egyesület elsődleges célja a szellemi, kulturális és természeti örökség megõrzése, védelme, dokumentálása, Magyarország értékeinek népszerûsítése és megismertetése, kor- és időhatárokon túl.

Kapcsolódó anyagok

Egy februári "városképes" konferencia programja

A cikkel vagy az oldallal kapcsolatos megjegyzéseket és ötleteket az
info[kukac]pilpul.net címre várunk. Nagyon.