Mit művel?

Jörg Da Vas dokumentumfilmei

Mit művel? A svájci Jörg Da Vas két dokumentumfilmjét mutatták be a 37. Filmszemlén: s tulajdonképpen örültem, hogy egyik sem került be a versenyprogramba. Két ok miatt maradt ki a Humusz for Hamasz és a Jitzhak Frey és fia: egyrészt nem magyar állampolgár rendezte, másrészt – a többi dokumentumfilm ismeretében nyugodtan állíthatom – nem érte el azt a nívót, ami a meghívását jogossá tette volna, vagy a filmek hiányát – a versenyből – fájóvá. A Humusz for Hamaszt esztétikai okokból hagytam volna ki - ha zsűritag vagyok –, a másik művet viszont etikai okokból. Pontosítok – bár az Itzhak Frey és fia valamivel jobb film volt, vagyis inkább nézhető – esztétikai és etikai okokból is elutasítható.

Az első, a Humusz for Hamasz egyszerűen csak nem teljesítette a filmmel szemben támasztott minimális követelményeket. Nem volt több egy kíváncsi turista a család számára készített video-drámájánál. És bár meg lehetett belőle tudni, hogy milyen undorító kampányt folytat a Hamasz, s hogy milyen szemérmetlenül nyomja el az izraeli kormány a palesztinokat, nem derült ki belőle, hogy mit gondol maga Jörg Da Vas. Pedig dokumentumfilmet azért készít az ember – szerintem –, mert valamiről gondol valamit.

De. Ez nem így megy. Ha felveszek egy gusztustalan Hamasz gyűlést, ahol olyanok hangzanak el, hogy mi a mi célunk?, Mohamed, mit akarunk?, meghalni a hazáért, mivel érjük el a célunkat?, azzal, hogy feláldozzuk magunkat, ami minimum fanatizálás, akkor vagy a palesztin választásokat kell bevágni utána, vagy egy fanatikus palesztin nyilatkozatát, de nem egy életképet, amiből az derül ki, hogy milyen rossz is az izraeli palesztinok élete. Ez így: nem állásfoglalás, és nem dokumentumfilm. A film végén közölt adatok, hogy több ezer palesztin akar átmenni naponta dolgozni az ereci határátkelőhelyen, de a harmada sem kap engedélyt, nem erősíti meg a nézőnek a film elején, a Hamasz nagygyűlésen kialakult véleményét, nem állít, és nem tagad. Nincs sehol. Ha a film arról szólna, hogy milyen rossz az Izraelben élő palesztinok helyzete, akkor ezt kellene minden percével igazolnia, és emellett érveket felsorakoztatnia. De nem ezt állítja, hanem éppen az ellenkezőjét, már a címével is – Kiszélesedő terrorizmus. Ezért nem értem, miért kellett az egyébként provokatív Hamasz gyűlés mögé odaállítani a meggyötört palesztinokról szóló jeleneteket. Ez nem tetszhet senkinek, ahogy nem tetszhet a Jitzhak és Fia a főszereplőknek. Hiszen Jitzhak Frey, az idősebbik, már akkor, amikor észreveszi a piros fényt a kamerán, tiltakozik, és többször elmondja, hogy nem akar filmben szerepelni. Mert a film sérti a harmadik parancsolatot. Jitzhak Frey id. többször eltakarja az arcát, nem akarja a filmet, nem egyezik bele. A kezét a kamera elé teszi, takarja az arcát, elfordul: de Da Vas nem tágít, és közvetlen közelről veszi a póruljárt öregember arcát, aki ortodox zsidóként a filmezésbe nem egyezhet bele. Lehet, hogy a film készítői szerint az, amit Jitzhak Frey mond, maradandó, de tulajdonképpen nem több annál, amit a haszidok közül bárki állítana: hiszen nem lehet ennél többet kijelenteni: JHVH teremtette ezt a világot; és hiába ásunk mélyebbre, fontosabb kincset nem találunk.

Ez Jitzhak Frey legtöbbet elismételt mondata. Ezeket a megfontolandó szavakat érdemes rögzíteni, de kevésbé szerencsés Jitzhak Frey zavaros politikai gondolatait. A pozsonyi születésű Jitzhak Frey például lazán lehülyézi a szlovákokat. „Ezer évig Magyarországhoz tartoztak, de ez nem volt jó nekik, saját országot akartak ezek a primitív népek” – mondja.

Jörg Da Vas első filmje zavaros és unalmas, a másik filmje pedig zavaróan tolakszik bele egy egyébként bölcs, de csöppent sem kedves ember életébe. Nem az arcát hozza közelebb, nem a pólusait erősíti fel, bár azt is, hanem a zavarát. Jitzhak Frey nem akar nyilatkozni. A filmet a Sátán művének tartja.

És ha ezt akarta bizonyítani, hát majdnem bizonyította is, az amatőr svájci filmes.

A cikkel vagy az oldallal kapcsolatos megjegyzéseket és ötleteket az
info[kukac]pilpul.net címre várunk. Nagyon.