Népnemzeti sörözés – nem bajor

Kóser alkoholistáknak szeretettel

Nyakunkon a pészach és a szédereste: vallásos olvasatban minden kovászos a süllyesztőbe vagy még idejében a bendőkbe kerül. Erre a sorsra jut a mindenféle sör is, mert többnyire gabonafélékből erjesztik őket, így az ünnep nyolc napja alatt nem fogyaszthatók. Izraelben, és főleg Jeruzsálemben komolyan is veszik ezt, az alkoholos polcokat erre az időre egyszerűen letakarják, és majdnem hermetikusan elzárják az ideológiailag nem elég képzett és elkötelezett közönség elől, nehogy kísértésbe essenek.

Pészach előtt és után azonban szokás nagy nagy sörpartikat tartani, hogy az ember mégis kihúzza az ünnep által diktált sörre vonatkozó absztinenciát.

Sört- minden alkalomra!

Pár évvel ezelőtt David Cohen new jersey- i könyvelőként két álmot dédelgetett: az egyik, hogy Izraelben fog élni, a másik, hogy nyit egy serfőzdét. A két célt össze is kapcsolta, így értelemszerűen az a paradicsomi megoldás, hogy kivándorol és Ott főz sört. És lőn. Összepakolt, alijázott és megalapította a Táncoló Teve Serfőzdét.

Persze nem ment minden ilyen simán…

Próbálkozott már serfőzéssel még odahaza is, de aztán mégis az izraeli, kevésbé leuralt területet választotta. 2002-ben érkezett Izraelbe, és eredetileg Cfátban, az egykori kabalista központban kívánta a nemzeti italt főzni, de aztán mégiscsak áttelepedett Modiinbe (Jeruzsálem és Tel Aviv között kb félúton. Ottlakók szerint az égvilágon semmit nem lehet ott csinálni, ideális hely a sör főzésére). Cohennek a terjeszkedés még nem nagyon megy, tizenöt éttermen és báron kívül termékei nem nagyon kaphatók, bár vannak kivételezettek (a célközönség ugye). Ők az Izraeli Futball Liga mindig aktuális győztes csapatai - nekik külön címzi és küldi. (Haverok, foci, sör). Onnan nekem nincs ismerős, és egy ideje ugyan próbálkozom, de élő embert nem találtam, aki megmondaná, iható-e a táncoló teve.

Lényeg a címke

Cohen nem bízott semmit a véletlenre és a sört egyértelműen a hagyományba ágyazta bele: A táncoló teve elnevezés nem ám sima poénkodás, egyenesen egy kabalista történetből származik, amely szerint egy bölcset épp táncoló tevék mentettek meg az útonállóktól. Azonkívül: leírása szerint söre színe nem egyszerűen sörszín, hanem aranyló, egyenesen a Jeruzsálem felé felemelkedő nap színe, bár némi talmudi ismeretek birtokában amerikai serfőzőnk a Jerusalaim sel Zahavhoz is hasonlíthatná. De nem ez a piár. Sört nem kell túllintellektualizálni.

Viszont az ünnepekre érdemes ráfeküdni!

Ros Hasánára például gránátalmával ízesített sört lehet tenni az asztalra, merthogy akkor nagyon megy a gránátalma, csak úgy hagyományosan, pl. azért, mert (állítólag) 613 magja van, ahány (na mi?) parancsolat van a zsidókra testálva, de ugyanannyi csontja is van az embernek. A kötelező asszociáció szerint ugye egyrészt a parancsolatok leképezése és fizikai mikrovilága az ember, illetve a sörrel összehozva, egy gránátalmás sör minden porcikának ad valamit. Juhé.

Szukot környékén etrogos sört kínálnak. Az etrog az a citrusféle, amit ilyenkor más növényekkel csokorban szokás a négy világtáj fele ütemesen lengetni. Akik a lengetésre nem vágynak, de mégis tennének valami nagyon autentikusat, máris kéznél van a „Táncoló teve.”

És persze hanukakor sem kell szomjazni: erre az alkalomra a figyelmes cég cseresznyés és vaníliás változatot dobott a piacra, amelyről a zselés fánknak kéne eszünkbe jutnia.

Köznapi használatra kezünkbe vehetjük a tevés „Gólem” sört, amely azért pont gólem, mert nagyobb a többinél, és alkoholtartalma is túlszárnyalja a többit, egészen 9 százalék.

Peszach előtti (és afterpary-s!) sört még nem találtam a kínálatban, innen feltétlenül javasoljuk neki.

Cohen azt állítja, hogy egy igazi izraeli, nemzeti termék létrehozását célozta meg, merthogy egy nemzetnek kell, hogy legyen itala: Skótviszki, csehsör, oroszvodka… ugye, ugye… Friss nacionalizmusa láttán mi, akik épp elszántan evickélnénk kifelé a fütyülős barack, mágyárgulás, matyóhimzés címkék közül szinte megtántorodunk.

Monnyuk az új nemzeti sör cimkéjén konkrétan amerikai zászló lebeg a háttérben, így kicsit bzonytalan, melyik nemzetre is gondolt Cohen.

Nemzeti sör persze volt eddig is

Igen, ez a Maccabi. A Maccabi sörgyárat 1968-ban alapították, Izrael épp nyerésben és nemzeti öntudata csúcsán, mi más is lehetne az első nemzeti sör neve, mint Maccabi. Az első nemzeti termék receptjét plzen-i cseh sörfőző üzem adta, de valamit variálhattak rajta, mert a cseh sörökkel ellentétben a Maccabit csak meggyőződésből lehet inni, élvezetből kizárt. Alkoholtartalma többnyire szolid 4.9. Az új sör imizséhez azonban Juda Makkabi alakja egyrészt úgy tűnik, túúúl vallásos, és heroikus. Jobbat nem találván ki, marad a vicceskedés.

A cikkel vagy az oldallal kapcsolatos megjegyzéseket és ötleteket az
info[kukac]pilpul.net címre várunk. Nagyon.