Megismerés az amerikai konyhában

Természetes Vészek Kollektíva: Ipsum

Önmagad! – rikolt már a pamfletszerű előadás címe, ismerd meg és tárd fel a bensőd. Ne rettegj a benned rejlő kettősségtől, se a szenttől, se a profántól, sem pedig attól, ami a ráció számára értelmezhetetlen. Árvai György és alkotótársai, a radikálisan formabontó Természetes Vészek Kollektíva sajátos alapot házasított össze egy nehezen dekódolható és performativikus elemekkel tűzdelt színpadi formával a Mu Színházban.

Az előadás kiindulási pontjául a holt-tengeri vagy qumráni tekercsek szolgáltak, de az ősi szövegrészletek nem uralják, inkább áthatják, egyik alkotóelemévé válnak a színházi totalitásnak. A misztikum létezik a mában is, bontja ki a tételt az előadás: egy méretes konyhapult mögött sürgő-forgó háziasszony főzőcskéjének hétköznapi rituáléja minduntalan összefonódik valami ősi és mélyről fakadó szertartássorral. A keretté bővülő felütés premisszaként vezeti elő a történéseket: a nézőtérre érkezéskor egy jósnő betelefonálóknak adott tanácsait hallgatjuk, talán valami kereskedelmi adó éjjeli műsorából. Ironikus illusztrációja ez annak, hogy az ember szakrális iránti éhsége korántsem csillapodik a plázák és űrtechnológia korában. De hogy ennek a felvetésnek mennyi köze van az esszénusok közösségéhez, vagy az őskeresztényekhez, esetleg a tekercsekben rögzített Ószövetség-töredékekhez, az hangulati sejtelemként lebeg csak az előadásban. A kiragadott szimbólumok és mitikus mondatok köré épített színpadi világ erőteljes és zsigeri hatásokkal operál, inkább az érzéki befogadást, mintsem a rációt célozva.

A boszorkánykonyha háziasszonya Ágens. Az előadás kezdetekor a hosszú, konyhai berendezésekkel teli pult egyik részében található mosdó vizéből emeli ki a fejét, lélegzet után kapkodva, majd nekilát pitát készíteni. Meggyúrja a tésztát, kisüti egy főzőlapon, miközben úgy kommentálja a cselekvéseit, mintha egy főző-show aznapi receptjét osztaná meg a tévé nézőivel. A megfeleltetést erősíti, hogy a konyhapult feletti vászonra ki vannak vetítve a főzőcske stáció is. Mesteri a kameraállás, akár szabadalmaztatni is lehetne: az üveglapon végzett hússzeletelést, tésztagyúrást és minden előkészületet nem csak színpadi látványként, hanem békaperspektívából vett tévés közvetítésként is élvezhetjük. Ágens a konyhai teendőket improvizatív élményekkel fűszerezi, aznap este például elmeséli, mekkora hatást tett rá, mikor előző este húsz éve nem látott ismerősét látta felbukkanni a nézőtéren. Ám a közvetlen hangütés egyszer csak véget ér, a sötét ruhás asszonyt valami ősi erő szállja meg, és delejes lénye, csapzott vörös hajával és mély dekoltázsából kibuggyanó kebleivel,
háziasszonyból révült papnővé varázsolja, aki ősi szövegeket és prehistorikus siratókat kántál a villanytűzhely fölött. Ez a kettősség határozza meg az előadást: a médiából ismert agyon koptatott szerep minduntalan átcsúszik valami irracionális és nyers szertartás mozzanataiba. Az elkomoruló ősasszony nem kapkodva, de gyors és lényegre törő mozdulatokkal szúrja meg az ujját, s cseppent egy kis vért egy üvegtálra, vág mellé a körméből és a hajából egy darabot, nyált csorgat mellé, talán vizeletet is fröccsent, és különös, töredékes mondatokat mormol, mint valami boszorkány. Azután visszaváltozik a főzőshow műsorvezetőjévé, koktélt készít a vajákos főzetből egy turmixgépben, de kiegészítve olyan hétköznapi, ám egyben biblikus és teremtésmítoszokhoz köthető hozzávalókkal, mint a tojás vagy az alma. Hasonló átváltozáson megy át a só is, amelyből csipetnyi kerül a pitába, majd a sóval feltöltött pultrészből antik torzó, Szűzanya szobor, gumisün, és tekercsek kerülnek elő. Minden használatba vett étel, kellék és tárgy egyszerre jeleníti meg a szakralitás áhítását és kifigurázását, a teremtés és pusztítás, pusztulás megjelenítését és leleplezését. Agyvelő darabokból áll össze két agyfélteke és landol egy befőttesüvegben, majd az üvegdeszkán hagyott zsírfoltjai spriccelős tisztítószerrel tűnnek el, akár egy reklámban. Egy marhanyelv csúszkál végig kacéran Ms. Séf idomain, majd a boszorka saját nyelveként csonkolja és aprítja darabokra. Spirituszba áztatott csecsemő kerül a pultra, de az életet adó magzatvíz a mosogatóba ömlik.

A különösnél-különösebb jelenetek közül dinamikájában csúcspontként emelkedik ki, mikor az elégetett tekercseket a kántáló Ágens hamuvá veri egy eksztatikus temetési szertartásban, miközben a pult ütése és különböző hanghatások effektekké erősödnek. De nem csak a hallást provokálja az előadás, hanem a szaglást és a látást is. A teret betölti az elkészült ételek, és az elektromos lapokon égetett - számomra megfejthetetlen okból teli lélegzett - nejlon zacskók irritáló szaga. A zömében sejtelmes világítást pedig az előadás vége felé egyszer csak vakító fénycsóvák váltják, amelyek ügyesen beállított tükrök segítségével pásztáznak a nézők közé. Mintha a tükör motívummal érné el célját az előadás. Míg korábban a kettőséget láttuk számtalan, sajátos módozatban kifejteni, most a tükrök megjelenésével, mintha a kettőséget egymással szembesítenék a történések. Az egymás után lezajló ételkészítési cselekvéssorok mindegyike Ágens arcának megmerítésével végződik a mosdóban, s ezt a pillanatot mindig szintén a vászonra vetítve látjuk, alsó kameraállásból. Ha úgy tetszik a főzés rituális teremtése ritualisztikus pusztulással, ám egyben megtisztulással végződik. De ez a pusztulás átmeneti, hiszen Ágens, mikor már nem bírja lélegzet nélkül a víz alatt, újra kiemelkedik. Az előadás végén azonban végleg lent marad. Miután egy tükörben magára szegezve a tekintetét ismét a mosdóhoz járul és alámerül, egy bravúros videotrükk képi sugallata szerint mindörökké odalent is marad, s a színpad homályában kivehető testtartása szerint szintén úgy merül a vízbe, ahogy eddig is tette. Füst árad a térbe, az akusztikus zörejzene felerősödik, s a háziasszony és papnő egy vízi hulla és egy angyal mindentudó és végtelen mosolyával tekint ránk. Mona Lisa azonban ekkor sem árulja el az előadás végső titkát, a megfejtés ránk marad, találgathatunk odahaza a konyhában.

A cikkel vagy az oldallal kapcsolatos megjegyzéseket és ötleteket az
info[kukac]pilpul.net címre várunk. Nagyon.