Tel Aviv 100 - Jaffa -ezt nem számoljuk

Jaffa (vagy izraeli dialektusban Jafó) ősrégi kikötője sokszor cserélt gazdát az évek során. Középbronzkori romok, templomok, falmaradványok kerülnek elő itt-ott, és a tengeri népek (az i.e. 12 század mongol/tatároknak megfelelő hordái) is megfordultak arrafelé. A város neve először egy egyiptomi forrásban fordul elő, nevezetesen III Tutmoszisz egyik hódításaként (i.e. 1470). Jaffa bibliailag is említtetik: A törzsek közül a hagyomány szerint Dán tette rá először a kezét, és a település, mint kikötő sem elhanyagolható: a Templom építésénél a hatalmas libanoni cédrus szállítmányok - állítólag- ide érkeztek meg. De pl. Jónás (még a cethal gyomra előtt) itt is időzött.

A középkorban is említik, így például az első keresztes hadjárat során a város Bouillon Gottfried zsákmánya lett, de Szalah-ad-Din szultánnak (1192) is sikerült megszerezni, hogy aztán az ő kezéből Oroszlánszívű Richárd ragadja ki hamarost. A keresztény uralomnak 1268-ban Mamluk szultán vettet véget. Státuszát aztán az oszmán törökök rendezték hosszútávon, amikor bekebelezve a területet a Gázai szandzsákba integrálták azt. Európa felől a következő hódító Napóleon (1799) volt, aki - mielőtt Egyiptomban csodálta volna a piramisokat és eregette róluk aforizmáit - jól feldúlta a területet. Jaffa igazi várossá a 19. század második felében növekedett, közel húszezer lakosa lett, akiknek jó része selyem és narancskereskedelemből prosperált.

Zsidó lakosság volt azért, ímmel-ámmal, de számuk 1860 és 82 között duzzadt fel, elsősorban a marokkói, másodsorban a nyugat európai bevándorlóknak (közismert nevén első alijának) köszönhetően. Előbbiek inkább tradíciópártiak voltak, utóbbiak pedig leginkább cionizmustól sugárzó szekulárisok. Nemis csak úgy ukmukfuk telepedgettek le, hanem leginkább a Jaffától északra elterülő homokos dimbes-dombos területeken. Az első -leginkább askenázok által- emelt terület Neve Tzedek volt. A második alija aztán tovább erősítette az askenáz jelenlétet, és 1908-tól komolyabb városrendezési koncepciót is kidolgoztak de emellett az is előfordult, hogy- egy-egy belakásra szánt területet egyszerűen lottón sorsoltak ki. Az új település-csoportocskák 1910-ben kapták a Tel Aviv nevet - jelentése: Tavasz dombja. A terjeszkedés építgetés 1917-ben torpant meg, amikor az Oszmán török birodalom rendeletileg száműzte a jaffai zsidókat. A török éra után a Brit Mandátum ideje következett, amelynek idején felerősödtek a zsidó-arab ellentétek, és az ötletszerű, viszont kölcsönös öldöklések.

A békességre vágyó jaffai zsidó lakosok egyre nagyobb számban hagyták el Jaffát, és költöztek be inkább Tel Avivba (azért nem mindenki, ez később kiderül). Nem elhanyagolható szempont, hogy mind az újonnan jövő, mind pedig az ex-jaffai zsidók egyre következetesebben Tel Avivban fektették be pénzüket és nyitották boltjaikat növelve az új település pénzügyi potenciáját.

A tel avivi zsidó lakosság pár ezerről a nácik hatalomra kerülésének évétől (ötödik alija) 1937-ig 150 ezerre nőtt. (Jaffáé ekkor 70 ezer körül volt). A 2. világháború után az 1947-es tervek alapján Palesztinát zsidó és arab államra osztották volna: Tel Aviv - nyilván - a zsidó, Jaffa pedig az arab állam fennhatósága alá került volna. A helyzet persze nem ennyire eccerű mert Tel Aviv még csak-csak homogén, Jaffa azonban elég vegyes volt: 53 ezer muszlim, 17 ezer keresztény és 30 ezer zsidó lakott ott. A felosztás egyik félnek sem tetszett, de a vita nem nyúlt hosszúra: 1948-ban megalakult Izrael, Tel Aviv pedig átmenetileg az új állam közigazgatási központja lett. A központ 1949-ben áttevődött Jeruzsálembe, de utóbbi nemzetközi vitát kiváltó státusza miatt a legtöbb követség és konzulátus Tel Avivban nyitotta meg kapuit. Az ekként karrierizáló Tel Aviv szomszédja, Jaffa sem maradhatott ezután független, 49’-ben Tel Avivhoz kapcsolták - persze nem teljesen zökkenőmentesen.

Mára Tel Aviv többségében szekuláris, izraeli mércével liberális, és szinte normális hely, ahol Jeruzsálemmel ellentétben este is van élet. Szinte az egyetlen izraeli város, ahol ténylegesen vannak kávézók (jobbak is mint amilyenről filmeztek) és európai értelembe vett kocsmák, kricsmik, ahol bárki kedvére mulatozhat. A tenger is jót tesz a város kedélyének, a helyiek érezhetően kevésbé viselkednek hisztérikusan, mint Izrael bármely más városában. Szintén a város javára írjuk, hogy az egy négyzetméterre eső vallási őrültek száma is dicséretesen alacsony (A Kikár Malakhé Jiszraelen lövöldöző jemeni idióta nem volt helyi… és az első Intifáda robbantgatói sem).

Az évszámokkal mit sem törődve, nagy hejehuja végül százéves Tel Avivot (vagy Jaffát?) lehet önfeledten ünnepelni.

Program

Itt az idő, hogy megünnepeljük, a már annyiszor megregélt s énekelt tengelyt, a narancsot és a tengert. (kezd ez már versgyanús lenni, ugyebár). Úgyhogy a Sirályban már lehet szombaton narancsfogysztás mellett ünnepelni, bérenckedni, kegyenckedni, elégedetlenkedni, szemrevetni vagy szemrevalónak lenni.

21.00 Gypsy Flamenco Fusion, Ilan Shapir (IZR)& Guszti Balogh (HUN)

22.00 Hagesher- zsidó hip hop jazz (HUN)

24.00 Bekődiszko aka. Rózsapresszó (Balkánbeat)

04.00 Talán összeszedjük magamagunkat

Kapcsolódó anyagok

Kulturális cionizmus vagy miszösz
Tel Aviv, irodalom, Keret

A cikkel vagy az oldallal kapcsolatos megjegyzéseket és ötleteket az
info[kukac]pilpul.net címre várunk. Nagyon.