Bouba Diop 2006.06.13.

Pimpong


Ghána válogatottjába az olaszok elleni meccsen a 68. percben beállt Pimpong, a vébé új férfiideálja, jobbra futott, és felvágott egy olaszt, majd átkerült a bal oldalra, és ott is. Majd a pálya egyéb pontjain megismételte a mutatványt, tulajdonképpen a labdához nem ért huszonöt perc alatt, amíg a pályán volt. A fekete csillagok, ahogy magukat a ghánaiak nevezik, még egy párszor oda-odarúgtak, s ma reggelre tele az internet azzal, hogy Ghána durva csapat. Még ilyet...
Pedig Ghána csak simogatta az olaszokat. A 38 millió eurót érő Esszien szó szerint életveszély, őt dicsérhetjük harcosságáért, küzdeni akarásáért, és mert két olaszt levágott. Az utóbbi évtized nemzetközi futballjának Gyepes Gábora (jó védő, jó védő, s csak akkor hibázik, ha nem kéne, de akkor nagyot), Szemi Kuffúrnak pedig köztudomásúan zsíros a füle, ezért nem hallotta a bírói sípot, amikor a lefújás után a biztonság kedvéért szó szerint Jákinta sarkában maradt. Ugyan már, ezért még nem kell sárgát adni. Különben is Jákinta felkelt előbb-utóbb, és még gólt is rúgott, miután Kuffúr, aki a nézők mindenféle füttyöntgetése miatt már nem tudta, hogy most lefújtak-e valamit vagy sem, s kedvesen odapasszolta neki a labdát.
Az olaszokat nem féltem, ahol a cserepadon Inzági és Delpieró ülnek, azt hiszem, nem lesz gond, s sajnos akár még a vébét is megnyerhetik. Erre gondolhattak a ghánai játékosok is, egy olasszal kevesebb, nem oszt, nem szoroz.
Viszont a cseheket féltem. Ján Koller, a vébé másik férfiideálja, úgy is meg tud sérülni, ha csak szaladgálnia és ugribugriznia kell egy füves réten. Képzeljük el, mi lesz, ha szembejön Kuffúr vagy Esszien, ha megint becserélik a félelmetes Pimpongot.

 

 

  patkós 2006.06.12.

Egy angol bajnokságban edződő kapus...


ilyen gólt nem kaphat / csak ő kaphat ilyen gólt (megfelelő aláhúzandó). Ugye hogy arrafele van az, hogy a kapusokat nem védik még az ötösön belül sem, nemhogy azon kívül annyira, sok a beadás, meg egyáltalán, szóval Mark Schwarzernek ez nem okozhatott volna gondot. Viszont (mint arra már korábban utaltunk) világbajnokságon potyagólt kapni jellegzetes angol tulajdonság. Reméljük, hogy ezt most sikerült kiszervezni.

Mindenesetre meglepődnék, ha viszontláthatnánk ezzel a gőllal kapcsolatban bármit a kapus honlapján - ahol egyébként pénzt kérnek a kirakott képekért. Majd nyilván.

Update. A japán kapusnak azért sikerült Schwarzert is überelnie: miután kivédett két nagy szabadrúgást, elvágyódott az angol bajnokságba, ahol a kapusok hét-nyolc méterre is kijönnek a kapujukból, és ott lepkéznek nagyokat. Az egyenlítő gól aztán úgy felpörgette az ausztrálokat, hogy végül a maradék tíz percben tönkreverték Japánt.

 

 

  Bouba Diop 2006.06.12.

Portugála


A braziloknak lehet szurkolni, s nem szurkolni. A brazilokat lehet szeretni és utálni. Sok mindent lehet mondani a brazilokról, csak azt nem, hogy nem tudnak focizni. Favoritok, zsonglőrök, bűvészek, apostolok, felkentek és lángoszlopok, hogy csak néhány jelzőt idézzek a hazai publicisztika vébé előtti fellángolásaiból.
Nem csoda, hogy alig várjuk őket.
Tegnap, hogy fokozzuk a hangulatot, felléptek Európa braziljai, akik ugyan se nem felkentek, se nem lángoszlopok, de ráadásul feltűnően bénák is voltak.
Az ellenfél, Angola kapusáról tudvalevő, hogy egy éve nincs egyesülete, s olykor leugrik ugyan a grundra focizgatni, de csak a válogatott tétmeccsein véd. A többieknek van ugyan csapatuk, de azt hiszem sokat elárul az angolai csapat teljesítményéről, hogy nem Rikárdó kapus volt a leggyengébb a csapatban.
Ott van például Dzsamba, a nagy fekete elefánt, akinél lassabb védőt még életemben nem láttam. Szép volt Figó megkerülős csele, de valahogy mégis az volt az ember benyomása, hogy Dzsambát még a kései Bácsi Sándor is megkerülte volna.
A portugálok a negyedik percben vezettek is, ahogyan kell, s a gólparádéra éhes néző maradt a képernyő előtt, várta, hogy végre egy nagycsapat jó nagy zakót húz egy kiscsapatra. Nem ez történt, s ez négy szempontból is tanulságos.
Egyfelől meg kell jegyeznünk, hogy nem Dzsamba vagy az összevissza rohangáló angolai védelem javult fel. Nem. Dzsamba az első percben ugyanolyan lassú volt, mint az utolsóban, s a többiek is, az első percben ugyanakkorát bikáztak fejetlenül a labdába, mint a végén.
Másfelől nem is az történt, mint mondjuk az angolok vagy az argentinok meccsén, hogy megvan a pont, s most már hagyjuk a francba. Nem. A portugálok bizony gólt akartak rúgni, s ez nem ment nekik. Krisztiánó Ronaldó is el tud szaladni Dzsamba mellett, idáig nem egy nagy teljesítmény, viszont ő rálép a lasztira és hasraesik. Mondjuk, ő legalább helyzetbe tudott kerülni. Egy-két egyéni megmozdulás volt egy-két ember lábában. Pontosabban két ember lábában. Hiszen a portugál válogatott olyan szertelenül szaladgált a pályán, mint a kemotoksszal felturbózott hangyasereg, s arra esély sem volt, hogy akár hármat is passzoljanak egymás után az ellenfél tizenhatosánál. Figó és Ronaldó kötetlenül szaladgálhattak a pályán, ennek viszont az lett az eredménye, hogy a többiek mindig zavarban voltak, hogy nekik vajon hova kell szaladniuk. Ezért ütközött portugál portugállal, elindult, de nem kapta, kapta, de nem indult el, elindult is, kapta is, de hosszú lett neki, cselezni próbált, de még Dzsamba is leszerelte.
Aztán ott van Figó. Szegénykém nagyon egyedül volt tegnap a grundon. A régi haverok már a kocsmában nézik a meccset, ő pedig még mindig ott nyomja, összesúgnak a háta mögött, már egy nyamvadt Barszelóna zászlót sem vágnak hozzá. És még mindig ő a legjobb, sőt mintha csak ő tudna focizni. Jó, nem rossz ez a Ronaldó gyerek se, az örök kamasz, de hát azért egy nagy balfék. Figó olyan a portugálok között, mint egy hegedűművész a Metallica-koncerten. Nem a rutin, bár nyilván az is, hanem a mozdulat. Ahogy nem kell felnéznie, ahogy bokából odateszi... Az nem ugyanaz, mint ahogy a társ nem érkezik Figó csodás labdájára.
S végül egy hazai EB-bukta - az ezüstérem csillog a vitrinben, de végig szánalmasan játszottak -, s a mostani produkció - a csodálatos portugál statisztikáktól függetlenül - arról kezd meggyőzni, hogy Szkolári kapitány olyannyira megszokta a brazilokat, hogy nem tud már mit kitalálni az új helyzetben. Elég ugyanis kiküldeni a fiúkat, passzoljatok sokat, majd figyeljetek ott elöl arra a fickóra, drága Dinnye, légyszi mutasd majd be azt a cselt a szélen, amikor három esernyőt felhúzol a védelemre... Ez olyan brazil.
A brazilok portugálul beszélnek, de a portugálok nem fociznak brazilul.

 

 

  lázár wolf 2006.06.11.

A láthatatlan bajusz


Azért hegyeztem tekintetem, mert álmaim bajusz-válogatottján morfondírozok mostanában. Higuita, Boniek, Talapa, Turbék, Jürgen Kohler, Breitner, Rudi Völler, stb. Ali Daeiről van szó természetesen, aki 100 fölötti gólt jegyez nemzeti színekben. Jeles európai csapatokban (Arminia Bielefeld, Bayern, Hertha BSC) ennél szerényebb a mérlege. Ma pedig nem ért a labdába. Ez nem költészet, ez a rögvalóság. Öt perces egyéb-helyütt-tartózkodást leszámítva Alit figyeltem, és Ali nem ért bele a labdába. Mondhatnám, hogy Ali a labda közelében sem volt, mintha ezzel még többet állítanék, de ez már pornográfia lenne. (Mindazonáltal igaz állítás.)
Jóindulatom megkérdőjelezhetetlen, úgyismint a bajusz-válogatott oszlopos tagja iránt, ideig azt gondoltam, ő amolyan "Michael Owen típusú láthatatlan majd gólba botló" (FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK: MICHAEL OWEN NEM ILYEN!), következésképp pár percig őt ünnepeltem, mint az iráéni egyenlítő találat alfája s omegája (ti. aki belefejelte a labdát a vízszintesen mozgó kapusba). Nos nem, Ali nem volt az eset közvetlen közelében.
A csatár, aki nem mozdul a labda felé. Ezek azok a pillanatok, amikor a futball költészetté nemesedik.

 

 

  patkós 2006.06.11.

Halálcsoport


Látva a tegnap esti meccset, meg a mainak a második félidejét elég egyértelmű, hogy, ha van igazság, akkor a két európai csapatnak kéne kiesnie. De szerencsére nincs igazság (így az angoloknak is van még esélyük nyerni), tehát az eleféntcsontpartiak simán hazahúznak, mert töketlen védelmük nyilván összehoz minden meccsen egy-két gólt, csatáraik bár háromszor körbefutják az ellenfelet, gólt nemigen fognak rúgni, a szimpi holland meg szerb játékosok meg simán leölik a játékot (a szerbek ha bedurvulnak, az afrikaiakat is - éljenek az előítéletek).

 

 

  patkós 2006.06.10.

Árnyék


Vajon mire számítottak a szervezők, amikor három délutáni meccset is Frankfurtba tettek. Nem ismerték a pálya adottságait, vagy biztos voltak benne, hogy a globális felmelegedés hatására mindig borús lesz az idő? Azzal csak megbarátkozik az ember, hogy a pálya szélső csíkjain árnyék van, de hogy a páya közepére vetül egy batár nagy folt? Azt mondja még valaki, hogy mindent a TV-csatornák teljhatalmú impera-burzsoa-kizsákmány urai diktálnak...

 

 

  lázár wolf 2006.06.10.

Jut eszembe lestaktika...


Elnézést kérek, előre is, az asszociációs mezőm valóban szűkös (vö. Yossarian, a Rorschach-teszt és a vagina), de...
... de a német védelemről (ha már itt tartunk, a lengyelről is...) a Verebes Mágus királyságának hanyatlása idején dívó MTK-védelem jut eszembe. Lestaktika volt a Mágus mániája, amiben ekkortájt egy dolog hibádzott, tudniillik, hogy egy ember mindig beragadt. Tudniillik, hogy mindig Híres Gabi - áldassék, akkoriban Európa elismerten legjobb középhátvédje - ragadt be. Másrészt viszont volt neki egy erénye: nem, nem az, hogy gyors volt, azt nem mondhatnánk (ám bölcsnek bölcs volt így nem is kezdett el futni sosem), hanem hogy erős volt a hangja. Híres Gabi tehát beragadt, megállt, felemelte a kezét és elkezdte üvölteni hogy "LEEEES!". És ha ő elkezdett üvölteni, azt bizony még a stadionon túl is meghallották.
Ezt a kiáltást még az ellenfél gólöröme sem tudta elnyomni. Hiába üvölt a Fradi-tábor, mementóként az igaztalanra velünk maradt, kiáltó szó a pusztában: "LEEES!"
Utólag is elnézést.

 

 

  Bouba Diop 2006.06.10.

Le-lengyelország a Spo-sport Klubon


Kicsit dadogok, noha nem vagyok egy Dado Prso. A lengyel-ekvádor meccs olyan akadozva jött, mint amikor nem is oly rég még modemmel néztem a Ronaldinnyó-videókat. Persze szép dolog ez, hogy olyannyira felkészült a Sport Klub stábja, hogy egyből az ismétlést nyomja, biztos jobban ottmarad az, aki véletlenül kapcsolt oda, azt hiszi, hogy ez már az ismétlés, biztos a gól előtti helyzetet kockázzák, holott kockás ez úgy, ahogy van, kockás ez, mint a nyúl füle, kockás, mint a horvátok meze, s nem utolsó sorban élvezhetetlen. S ami külön szép: a szünetben ismétlik a szebb jeleneteket, s a replay nem kockás. Hogy is van ez? Csak az élő adás nézőit tüntették ki a kockával, a szünet bölcs szakkommentálását nem. Netán ez azt jelenti, hogy az élő közvetítést az én régi modememen keresztül veszik? Lomtalanítás volt, ők meg összeszedték, s most nyomják rajta a meccset. Csak mondom: én egy idő után inkább letöltöttem a Ronaldinnyó-videókat, így nem volt élő, de legalább látszott, s nem volt kocka. Kocka, kocka, bűvös kocka. Jut eszembe, legalább a Verebes Mágus simogató hangját hallhattuk néha. Bár amit mond, az is elég kocka.

 

 

  Bouba Diop 2006.06.09.

Filozófus foci


Hát ilyen az én formám péntek délután.

Focizom a filozófusokkal. Kis terem, négy négy ellen, hatos meccsek, döglesztő meleg. Fiúk, kéne mennem, ma kezdődik a vébé, az első meccs mindig meglepetés, azt azért meg kéne nézni. Legyen döntő gól, mondja valaki, mondja egy filozófus, de aztán mégis megszavazzuk (én is megszavazom, én állat!), hogy játsszuk végig ezt a hatos meccset, három-három, hamar meglesz. Már tettünk hármat nekik, sitty-sutty vágunk még hármat, s még a meccs elejét is elkapom, Costa Rica döngöli a németeket. Jól is alakul a dolog, rögtön egy-egy gól a két oldalon, rutinmunka mind a kettő, ki is használjuk, a pólónk átizzadva, a nyelvünk a padlót súrolja, látszik, itt már jön a rutin. Ám a filozófusok nem gondolkodnak ma, vérszemet kapnak, s ádáz küzdelem indul, szétszakad a pálya, rohanunk előre-hátra, főleg előre, eltelik tíz perc, aztán még tíz, s most már tuti, hogy lekéstem a meccset. Közben a filozófusok vitázni kezdenek, Oliver Kant nem akar a kapuba állni, megsértődött, levonul cserébe, mondja, többet nem jön vissza, mondja, tapasztalat előtti struktúra, nálunk meg lesérül Ballack, kis sérülés, kicsit sántít csak, győzködjük, de lemegy. Kant aszondja Ballacknak, hogy az ismeret tárgyát az elme és a magánvaló dolog együtt alkotja, rá se ránts, a vádli húzódik a priori, na.

Beleadunk apait-anyait, a bal oldalon előttem a pattan a laszti, rávágom a hosszúra, (s lahm!) bent van, majd ismét egyenlít az ellen, s én már tutira elkéstem, ideges vagyok, de a padról Kant nyugtat, hogy cselekedjek úgy, hogy akaratom maximája mindenkor egyszersmind általános törvényadás elveként érvényesülhessen. Jó mondom, de kapunk még egy gólt, miközben a látszólag béna Lehmann, mégiscsak véd egyet s mást. Végül megtörik a jég: az ifjú Bastian Schleiermacher kap labdát Bernd Schneidertől, a sarokból, a védelem mögé viszi azt, és lövése ugyan lecsúszik, de pont jó lesz az ötös bal sarkán érkező Immanuel Klosénak, aki hat méterről a kapuba belsőzik. Tor! Tor! – kiabálja önfeledten Schleiermacher, majd elmagyarázza, hogy voltaképpen direkt passzolt, hiszen az egész csapat csak akkor jó, ha a részek is jók, s ha részek jók, márpedig ő mindent megtesz, akkor az egész úgy jó, ahogyan van, tehát igyunk egy sört. Klose, aki ifjú éveiben társasági életet élő, életvidám egyéniség volt, később azonban kimért, szigorú napirend szerint élő úrrá változott: minden nap ugyanabban az időpontban indul szokásos sétájára, ezért a helybeliek hozzá igazítják az órájukat, na éppen ez a Klose kezdte el mondani, hogy Friedrich, a drága jó Friedrich milyen rosszul védekezik, sima meccs helyett ennyi izgalom, ha Kant nincs a pályán még abba is belezavarodik, hogy mi a fenséges, kilép, ha nem kéne, jobbra megy, ha balra, s balra, ha jobbra, s közben úgy riszálja magát, mint egy fürdőskurva.

Az idei meglepetés az volt, hogy nem volt meglepetés. Mire hazaértem, már három-egy az idealistáknak. Hiába, négy éve is lekéstem a lényeget, Bouba Diop Pape már betette a győztes gólt a franciáknak, mire hazarohantam. Nem meglepő, hogy lekéstem, ilyen az én formám. Persze a németek elégedettek, hozták a meccset, alig kaptak kettőt, Lehmann nem tehetett róla, Kant pedig a kispadon röhög. A Klinsmann is aszondja a meccs után, hogy látott biztató dolgokat, s ez jó. Ez jó, mert én nem szeretem a németeket. Ugyan a kommentátor (RTL Klub, Hajdú Bé) nem mulasztotta el közölni, hogy ez a csapat annyiban mindenképp jobb a hetvennégyes világbajnok gárdánál, hogy átlag hét centivel magasabbak, s hét kilóval többek is Gerd Müller és Beckenbauer átlagánál, mégis ott maradhatott volna Klinsmannban az a tüske, hogy nem szép dolog három kapura lövésből kettőt benyalni, nem szép dolog. Persze Klinsmann mondhatta volna azt is, hogy szemléletünk soha nem egyéb a jelenségek képzeténél, a szemlélt dolgok önmagukban nem azok, amiknek szemléletünkben feltűnnek, és önmagukban a viszonyaik sem olyanok, amilyenekként nekünk megjelennek; és ha kiküszöböljük szubjektumunkat vagy akár csak érzékeink szubjektív mibenlétét, eltűnik a térben és időben szemlélt dolgok egész mivolta, viszonyaik összessége, sőt maga a tér és az idő is, mint jelenségek, mindezek nem létezhetnek önmagukban, csupán mibennünk.

Ám Klinsmann nem filozófus. Szerencsére.

 

 

  Szegő János 2006.06.09.

kösz MTV



szégyellje magát az MTV! A nagykönyv-játék kulturális blöffjére volt elosztható pénzkeretük, arra, hogy a vébét ők adják le rendes időpontban és mindenkinek arra nem.
A közszolgálatiság nem a szervilis politikai hajbókolás, hanem ez lenne.
magán(y)vélemény

 

 

  Szegő János 2006.06.09.

szj


Az első meccsen túl vagyunk. A németek ideális ellenfelet kaptak; Costa Rica épp azt a bulifocit játssza, amelyben vannak penge mozdulatok is, (lásd Wanchope második gólja és előtte az indítás), de alapvetően lassú és nincs benne lendület. Az első és az utolsó német gól tényleg szép volt. Miroslav Kloséval kapcsolatban legalább négy éve, az első hátraszaltója óta fenn és lenntartásaim vannak. Mégis mindig ott van, ahol a gól előtt lenni kell. A Müller-faktor majdnem mindig bejön...

 

 

  b.i. 2006.06.09.

lé-lé... Lehmann!


Nem hivatalos értesülések szerint tegnap este Berlin egy forgalmas utcáján Andrea Merkel vitatkozott férjével azon, Merkel asszony vajon megfelelően döntött-e, amikor politikai hatalmát is felhasználva intézkedett arról, hogy Jens Lehmann gyerekeit a vébé alatt egy ismeretlen helyen lévő, világháborús katonai bunkerben tartsák fogva. Bár a nagypolitika jelenléte a futballban Németországban eddig is nyílt titoknak számított, e mostani fejlemény meglepte a közvéleményt. Merkel azonban hajlandó volt vállalni a kockázatot, mert álláspontja szerint ezzel a túszejtő akcióval képesek lesznek tovább növelni a Lehmann kapusban egyébként még legédesebb álmaiban sem kifejezetten alacsonyan lévő adrenalin-szintet, így növelve teljesítőképességét. A kancellár-asszony férje elveti felesége inhumánus intézkedéseit, és a kapus természetes "őserejében" bízik, habár mindeközben alig tudta leplezni szorongását.
Abban mindenesetre mindketten megegyeztek, hogy ennek a csapatnak most is csak ugyanaz lehet az esélye, mint négy évvel ezelőtt: ha nem berúgják, hanem bevédik magukat a döntőbe.
Lehmann maga a hírre, mely szerint gyermekeit elrabolták, és az életüket fenyegetik, goethei higgadtsággal reagált: "Sosem gondoltam, hogy halhatatlanokat nemzettem.", majd hozzáfűzte: "Most csak a győzelemre koncentrálunk. Hagyni fogom, hogy kitörjön a bennem lakó állat. Oroszlánként fogok kivetődni mindenkire, aki huszonöt méterre megközelíti a kapumat." - mondta, majd egy agresszív biccentést követően megvillantotta karmait.

 

 

  lázár wolf 2006.06.08.

Mellizom


Most, hogy Wayne Rooney kijött a kórházból, sőt már lőtt is (jobbal!), vagyis most, hogy következésképp Eriksson szélesre húzta mosolyát és Sir Alex összevonta a szemöldökét, új témák/testrészek után néztünk. És mindjárt adódik is, David Beckham mellizmai. Illetőleg hiányuk. Ma a The Guardian mellékletében megtárgyaltuk, miért is nincs neki. Nem állíthatnók, hogy Becks ne törödne porhüvelyével, így hát világosan valami hiba van a kréta körül. Szerencsére Andrew Jones doktor, az Exeter university professzora szerint minden így jó, ahogyan van. (Nota bene: ez egyfajta tipikusan jellemző angol hozzáállás úgy általában a VB előtt.) Tudniilllik egy futballistának direkte hátrányára válnék, ha izmok terhelnék a mellyét. Ha csak nem kapus, vagy gyakorta dobja be a labdát oldalról. Megnyugodtunk tehát. (És azt is megtudtuk, miért oly lassú Cristiano Ronaldo.)
(Az esemény emlékeimbe idézte, mikor az egykor volt Békéscsaba egykor volt román csatára, Miculescu ((?)) gólörömében levette a mezét. Sörhasa volt. Csókolom. Biztos annak is van valami funkciója.)

 

 

Előző | 1 | .. | 3 | 4 | 5 | Következő